Tabányi Mihály

(1921. február 1. Pilis) kétségtelenül a magyar jazztörténet egyik legérdekesebb figurája. Sikereit ragyogó zenei tehetsége mellett a kiváló budapesti zeneakadémiai képzésnek is köszöntette. (Kodály Zoltán: „Ha Tabányi játszik a tangóharmonikán, akkor az nagyon jó.") Emellett nem elhanyagolható tény rendkívüli szorgalma,

a rengeteg gyakorlásból és a rendszeres sportolásból (úszás) fakadó, szinte hihetetlen állóképessége. Nyolcvanadik életévében is (!) könnyedén játszik végig egy közel háromórás koncertet. Előadóművészi pályája során a templomi orgonálástól a jazzharmonikázásig igen sokrétű zenéléssel kápráztatta el híveit. A Marnitz cég által hirdetett Tangóharmonika Olimpiászon hatalmas sikert aratott, később a Tangóharmonika Királyává választották. Már első fellépéseiről beszámolt a Budapesti Filmhíradó és 1942-től 1963-ig folyamatosan készültek hanglemezei. A Radiola, az Imperial, a Siemens/Polydor, a Mesterhang!, a Durium/Patrica, az Odeon, a Superphon, és a Tonalit cégek egymással versengve készítették jazz- és tánczenei felvételeit. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megalakulása után a művésszel hihetetlen mennyiségű korongot készített és adott el. A nagyrészt örökre elszállt élő rádióadások, az EMKE-beli esték és a számtalan vidéki és külföldi jazz és nem jazz fellepés mára már csupán kevesek élő emléke. A jobbára csak törékeny 78-as fordulatú lemezeken és korai kis mikrolemezeken megjelent, most először CD-n is kiadott 23 felvétel 30-40 éve már nem kapható az üzletekben. Ezeken a jazzfelvételeken a korabeli magyar jazzélvonal szinte teljes „Ki kicsoda" listáját hallgathatjuk újra. Sebestyén Ernő (hegedű), Bergendy István, Bergendy Péter, Dudás Lajos, „Ablakos" Lakatos Dezső, Mittai Attila, Váradi György, Wirth Rudolf (szaxofonok, klarinétok), Káldor Péter „Típus" (vibrafon), Pitó Tibor, Tihanyi Péter (zongora), Pege Aladár, Berkes Balázs (bőgő), Kovács Andor, „Sült Hal" Szabó Sándor (gitár), Kovács Gyula (dob). A „Tea For Two" címmel utalni szeretnénk arra a varázslatos hangulatra, melyet a koncertek és a szórakozóhelyek Tabányi Mihállyal megspékelt élőzenéje jelentett mindazoknak, akik nem ragaszkodtak az avitt előadáshoz.

Beamter (Bubi) Jenő

(1912. augusztus 7. Budapest - 1984. január 11. Budapest), a mindenki által csak Bubiként emlegetett dobos és vibrafonos a magyar jazz swing és kezdeti modern jazz korszakának kiemelkedő képességű zenésze volt. Egyike az utolsó mohikánoknak, akik még a 80-as években is sikerrel játszották a swingesen gör-

dülő, dallamos jazzt, amellyel oly sok hívet szereztek e műfajnak Magyarországon. Az 1930-ban érettségizett Beamter Jenőt szülei hivatalnoknak szánták, de ő már hét esztendős korában, azaz 1919-ben (jazz)dobosnak készült:

„Akkoriban az apám volt a Póla kávéház tulajdonosa és én, ha tehettem, ott lógtam az üzletben és figyeltem a dobos játékát. Otthon is mindig utánoztam és két fapálcikával játozottam a falon, meg az asztalon. Érzékem volt hozzá. Egy nap vendégeink voltak a kávéházban. Apám produkálni akart, szólt, hogy ugorjak be a dobos helyére. Több se kellett nekem. Mintha csak erre vártam volna, leültem a dob mellé és mindenki ámulatára csodásan vertem a taktust.

Hogy tapsoltak, barátom! „Csodagyerek" – mondták a kávéházban. „Tényleg tehetséges” - jegyezte meg az apám vendége, egy bélyegkereskedő. - ,,Tanítani kellene.” (Örkény István: Bubi)

Dobtanár helyett hegedűtanárt fogadtak mellé. 1930-ban, az érettségi után Bubi hamar megunta az irodista és a kifutófiú szerepét. Raubál Vilmos a M. Kir. Operaház tagja tanította dobolni. Szenvedélye lett a dobolás, majd később a vibrafonozás is. Életteli vérpezsdítő játéka Benny Goodman, Artie Shaw, Paul Whiteman, Jimmy Luncford jazzmuzsikájában lelt külső támaszra, akik jazzlemezeit már a megjelenés napján megvette és rendkívül szorgalmasan hallgatta. Beamter 1935-ben került a Smiling Boys zenekarba és ezzel az együttessel készítette első jazzlemez felvételeit.

A későbbiekben Martiny Lajos különböző jazzformációi (1939-1959), a Horváth Jenő vezette Radiola jazzegyüttes (1940), Vécsey Ernő együttese (1940), a Herrer együttes (1943), a Durium zenekar (1946), a Tabányi és szólistái elnevezésű együttes (1947-1949), Gyulai-Gaál János kisegyüttese (1959), a Deák Big Band (1980) voltak pályafutásának azon állomásai, amelyeknek hangzó dokumentumai ezen a CD-a nem hallhatók. Beamter Bubi legendás jazzfelvételeiből Solymossy Lajos (Lulu) (1913. február 28. Szeged – 1980. München) és Szabó József (1925. május 19. Gyöngyös - 1965. január 6. Budapest) jazz-zongoristáit közreműködésével készült duófelvételek legjavát mutatjuk be. Ezek jelentős része jó 40 esztendeje nem volt kereskedelmi forgalomban kapható. A kiadvány igazi szenzációja a zárószám, a világhírű Szabó Gábor (1936. március 8. Budapest - 1982. február 26. Budapest) legelső jazzlemez felvétele 1956-ból, amelyen Szabó ritmusgitározik.

Kovács Andor és Kovács Gyula

Kovács Andor (1929. június 4. Budapest - 1989. július 11. Budapest) és Kovács Gyula (1929. december 26. Budapest - 1992. február 13. Budapest) névrokonok, ugyanakkor rokonlelkek is voltak jazzfelfogásukban, mely a swinges alapokon nyugvó szolid, minőségi jazzt jelentette számukra. Mindketten egyéni stílus

kialakítására törekedtek, folyamatosan fejlesztették tudásukat. Számos közös lemezfelvételük is készült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hungaroton Jazz Archívum keretében közös CD-n foglalkozzunk munkásságukkal. A legtöbb felvétel jó 40 esztendeje nem volt kereskedelmi forgalomban, egy részük még mikrolemezen sem jelent meg. A CD-t a Hot Club Budapest együttessel készült felvételek nyitják. A zenekart a párizsi Hot Club de France, az első, az egész világon igazán elismert francia jazzegyüttes mintájára Deseő Csaba és Kovács Andor alapították. Két, 1967-ben készült Kovács Gyula szám után Kovács Andor és Kovács Gyula közös triófelvételét halljuk Pege Aladárral. A Csík - Kovács Gyula - Pege triót ritka különlegesség, az első magyar, csaknem teljes egészében csak dobszóló, a Dobfantázia követi 1959-ből. A Deseő együttes „Song For My Father"-jében két további ütőhangszeres társaságában szerepel Kovács Gyula. Az 1957-58-ban készült négy Kovács Andor felvétel igazi unikum. A Les Paul hatására készült számokban Kovács Andor játssza valamennyi szólamot, azaz a hegedűszólót, szóló- és ritmusgitározik, bőgőzik és dobol. Ez több szempontból is egyedülálló. Hasonló, egyetlen muzsikus által készített rájátszásos lemezfelvétel korábban nem készült nálunk. Kovács Andor ugyanakkor egyedülálló abban is, hogy amíg, Les Paul fél-, vagy negyedsebességben játszott (azaz gyorsították a magnetofonszalag eredeti felvételi sebességét!) addig Kovács Andor mindent egy az egyben vett fel. Az 1958-ban rögzített Gitár-dob párbaj Kovács Andor és Kovács Gyula egyetlen olyan lemeze, amelyen csak ők ketten játszanak együtt. A lemezzáró „Tico-toco”-ban az ötvenes évek magyar jazz all stars együttese, a Martiny együttes (Váradi György – tenorszaxofon, Martiny Lajos – zongora, hangszerelés, Kovács Andor – gitár, Kratochwill Jenő – bőgő, Kovács Gyula – dob) egyik legpazarabb felvételét hallhatjuk.

Simon Géza Gábor