Elhunyt Pege Aladár Kossuth-díjas bőgőművész.

A család vasárnap arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a 67 éves művészt szombaton hajnalban, türelemmel viselt rövid szenvedés után, a kórházban érte a halál. Pege Aladár temetéséről később intézkednek.

Pege Aladár 1939-ben született Budapesten. Liszt-díjas érdemes művész, zeneszerző, a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége - olvasható a pege.hu [1]-n. 1969-ben szerezte diplomáját a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán. Tanárai Montág Lajos és Tibay Zoltán voltak.

A honlap szerint Pege Aladár nagybőgőjátékát rendkívüli improvizációs képessége, hangszertechnikai tudása és muzikalitása alapján az évenként összeállított dzsesszvilágranglista hosszú idő óta az elsők között tartotta számon.

Aki egyszer is látta már pódiumon Pege Aladárt, nem felejti el. Ott áll a színpad közepén egy ember, aki elképesztő könnyedséggel és lendülettel játszik. Árad belőle, hogy a zene számára színtiszta, felhőtlen öröm.

Megválasztották a világ legjobb nagybőgősének, megkapott szinte minden létező díjat és elismerést. Január 9-én a Fesztivál Színházban egy jubileumi koncerttel ünnepli meg, hogy ötven éve játszik színpadon. Erről az ötven évről most félig viccesen azt mondja: - Ha újra kezdhetném, egyetlen dolgon változtatnék: a zongorát választanám.

Hogy miért? Mert egy zongorista bárhol, bármikor felléphet egyedül is, egy nagybőgős viszont nem. - Ennyi kitartással, tehetséggel és szorgalommal zongoristaként sokkal ismertebb, sikeresebb lennék - mondja. Ráadásul a vonósok közül is a nagybőgő a legnehezebb, sok-sok gyakorlással teli évbe, rengeteg munkába kerül, ha valaki "ki akar lépni a sorból". Márpedig Pege Aladár többet akart elérni, mint mások. Neves nagybőgős családból származik, és gyerekkora óta arra készült, hogy folytassa a családi hagyományt. Tizenévesen már fellépett itt-ott, az "igazi" pályakezdést azonban akkortól számítja, amikor 1955-ben Turán László zongoraművész meghívta a zenekarába. - Ekkortól léptem fel rendszeresen, ekkortól kaptam fizetést a zenélésért, vagyis ez a pályám tényleges kezdete. Szerettem ebben az együttesben dolgozni, mert játszottunk mindent. Ma is így szeretek zenélni, nem szakosodom egy műfajra.